A habanero vagy kínai paprika (Capsicum chinense) legismertebb változata. Egy igazi ragadozó.

A legcsípősebb paprikák közé tartozik (100–350 ezer Scoville-egységgel).
Őseit az Amazonas vízgyűjtő területén i. e. 2000–1000 körül vonták termesztésbe az indiánok; onnan terjedtek el a karibi térségben, majd tovább a Yucatan-félszigetre. Mióta a csípős chilik divatba jöttek, a Föld szinte minden, trópusi éghajlatú részén termesztik. A cserje Dél-Amerikában 120 cm-re is megnő, de Európában a megváltozott klíma hatására is nagyra, akár méteresre is növekedhet. Virága fehér, a pártája kissé zöldes, a portokok lilák. Csomónként 2–6 paprikát hoz, ami ritkaság: a paprikafajok többsége egy-egy termést nevel egy ponton.
Nagyon sok változata van, és ezek termése meglehetősen különféle, a chiltepin méretű (0,5 cm átmérőjű) bogyótól a 12 cm-es, változatos alakú paprikáig. A habanerokra jellemzően kupolás vagy lapított harang alakúak, a végük időnként kihegyesedik. A mexikói habanero bogyója éretlenül zöld, éretten narancs, sárga vagy fehér, a karibi piros, illetve vörös.

11–22 napig csírázik, és utána 85–100 nap alatt érik be a trópusokon – nálunk jóval lassabban. Palántázásnál tartsunk a növények között 45 cm távolságot! Napos helyet igényel, de érzékeny az erős UV sugárzásra és nehezen fejlődik, árnyékosabb de meleg zugban hamar nagyra megnő. Tápoldattal különösen jól fejlődik, de a virágzás kezdetétől ne használjunk tápoldatot, mert virágait eldobja! Ha melegházban neveljük, vagy sikerül elcsípnünk egy jó nyarat, a mi éghajlatunkon is meglepően megnőhet, akár méteresre is. Paprikái hasonló méretűek lesznek, mint a karibi klímán, csípősségük és aromájuk is megegyezik.
A habanerot főleg jellegzetes, trópusi gyümölcsös íze miatt kedvelik. Húsa nem vastag, frissen mégis lédús. Nemcsak az USA-ban és Mexikóban használják csípős szószok készítésére, de időnként az európai konyha is elvarázsol vele egy-egy pikáns szószt. Aromája a paradicsomhoz és a trópusi gyümölcsökhöz is illik.