A rebarbara különleges növény: kicsit zöldség, kicsit gyümölcs. A hideget és a meleget egyaránt jól tűri. A mérsékelt égöv alatt mindenütt megmarad. Ültetéskor vegyük figyelembe, hogy nagy tenyészterületre van szüksége, ezért a növények egymástól 1-1,2 m-es távolságra kerüljenek. A magok gyengén csíráznak, ezért egyévesnél régebbivel ne próbálkozzunk. Április végén, szabad földbe, sűrűn vessük, majd kelés után 3-4 hét múlva ritkítsuk ki 8-10 cm-es távolságra.

A rebarbarában lévő antioxidánsok pedig a krónikus gyulladásos betegségek ellen védik az ereket, többek között úgy, hogy megelőzik, hogy a káros szabad gyökök károsítsák a sejteket. A rebarbara vas- és réztartalma serkenti az új vörösvérsejtek termelődését, ezzel pedig az egész szervezetre jó hatással van, hiszen így az oxigén és a tápanyagok is könnyebben eljutnak a sejtjeinkhez.
Rebarbarakrém-leves
5-6 szép rebarbaraszár, 40 dkg cukor, fahéj, szegfűszeg, vanília, 2 tojássárgája, 2 kis-kanál liszt.
A rebarbara szárát (levélnyelet) vékonyán lehántjuk és hüvelyknyi darabokra vágjuk, majd egy liter vízben a cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, egy darabka vaníliával puhára főzzük. A tojássárgáját a liszttel és 2 dl vízzel simára keverjük, folytonos kevergetés közben a forró leveshez öntjük. Fogyasztásig hűtőszekrényben tároljuk.
|